2011. február 19., szombat

Aranygaluska

Vannak bizonyos fontos állomások az életben, mint az első szex, a főnök első elismerő pillantása (nem a szexért), amikor megtaláljuk életünk párját, nameg az első aranygaluska, amit az ember a családjának süt. Hát az aztán igazán anyukás dolog. Mert megszülni azokat a kölköket, az nem kunszt*, de aranygaluskát sütni nekik, az nincsen hormonálisan megtámogatva, az bizony embert kíván, állhatatosat.



Az aranygaluska az a biztonság maga, amikor még fel se merül, hogy nekem kéne bármivel megküzdenem. A hideg téli napok és hosszú esték a meleg konyhában. Anyukám végeláthatatlanul, határtalan türelemmel pepecsel, szaggatja a kis gütymőket, vajazza, diózza, rendezi egyenként, én meg figyelem, mindig ott vagyok vele, ott rosszalkodok az asztal mellett a hokedlin, be nem áll a szám, csacsogok, időnként nagyot csattanok a konyhakövön, mert mozgáskultúrám is van, és a hokedli teteje nyitható, ezért felbillen, benne tartjuk a cipőboxot meg a kefét.

Ma meg már én sütöm a sütit a saját gyerekeimnek, és remélem, nagyon remélem, hogy őket is éppen az a megingathatatlan biztonságérzet tölti el közben, anya és apa itthon van, meleg van, készül az aranygaluska, mi bajunk lehetne, bár a cipőbox hollétéről engem hiába kérdeznének. Nem baj, lényeg, hogy a vaníliáét tudom.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 dl tej
2 tojássárgája
1 cs instant élesztő ( nem veszek frisset, mert ötletszerűen szoktam sütni)
6 dkg cukor
6 dkg olvasztott vaj
csipet só

A szóráshoz
20 deka dió
15 deka cukor
8-10 deka vaj

1 deci meleg tejben, 2 kanál liszttel és fél deka cukorral felfuttatom az élesztőt. Közben kimérem a lisztet, szétválasztom a tojásokat, megolvasztom a vajat. A tojássárgákat kikeverem a cukorral, pici sóval, hozzáöntöm a tejet, és mondjuk egy csomag vaníliás cukrot, de nekem későn jutott eszembe, és a dióba kevertem, mindegy. Aztán a kovászt, a tojásos lét, meg az olvasztott vajat beleöntöm a lisztbe, és jól összedolgozom a kis kezemmel. Meleg helyen hagyom kelni egy órán át. Közben megdarálom a diót a cukorral, valamint ismét vajat olvasztok, amivel rögtön ki is kenem a tepsit. A megkelt tésztát sütőpapíron (nem mosunk deszkát) finoman átgyúrom, félujjnyi vastagra kinyújtom, majd apró pogácsaszaggató helyett egy szív alakú süteménykiszúró seggével kis galuskákat szaggatok. Ákos segít.



A galuskákat egyenként megforgatom elvileg olvasztott vajban, de mivel az elfogyott a tésztába, ezért aktuálisan olvasztott margarinban és cukros dióban, majd szépen egymáshoz tapasztva belehelyezem őket a tepsibe. Rétegenként szórok is, különben nem fogy el a cukros dió (okosok cutterrel őrlik a diót durvára, mert a nagyobb pirított diódarabok ízénél nincs jobb). Elvileg itt kéne még egyet keleszteni, de beszámítottam a galuskagyártással eltöltött időt, és máris úgy éreztem, hogy ezt a részt kipipálhatjuk.
180, később inkább 170 fokos sütőben, végül már sütőpapírral a tetején, hogy meg ne égjen, kb. 1 óra alatt sült meg légkeverés mellett, aztán mind megettük. Na jó, csak a felét, de még hátra van ma estére egy rész Gyűrűk ura, majd meglátjuk, mi marad.

* valószínűleg csak az idő szépítette meg ennyire.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése